Nálatok laknak-e állatok?

Albérletbe költözni házi kedvenccel – ez egy örök kérdés.

Szeretjük a cicát, kutyát, állatbarátok vagyunk, na de lakáskiadásnál mégiscsak más a helyzet!

Különböző előítéletek, rémhírek keringenek a Facebook oldalain, barátok mesélnek rossz tapasztalatokról, sokan tartanak attól, hogy kettő-, négy-, százlábút beengedjenek hosszú távra a lakásukba.

Ugyanakkor mi magunk is rendelkezünk néhány kutyás / cicás ismerőssel / szomszéddal, ahol tisztaság van az, ajtók, falak nincsenek összekarmolva és „állatszag” sem fogad belépéskor.

A tapasztalatom az, hogy egyre több megkeresés érkezik a bérlők részéről, hogy van háziállatuk, és legnagyobb meglepetésre sorra jelentkeznek külföldiek is a hazulról hozott házi-kedvencükkel. Volt a praxisomban londoni lány cicával, igaz, ő még a bútorait (!) is hozta, de érkeztek kutyával az USA-ból, Brazíliából is.
Mintha az emberek a nagy elidegenedésben a kisállattartásban lelnék meg önmaguk szerethetőségét. Ez persze egy másik téma, de elgondolkodtató.

Alapvetően a tulajdonosok 90 %-a eleve elzárkózik mindennemű extra társaságtól.
Azonban előfordul, hogy amennyiben a bérlőjelölt szimpatikus mégis engedékenyebbé válnak a befogadást illetően – ellenben magasabb kauciót kérnek az esetleges károkozás miatt.

Ez mindkét fél számára előnyös lehet. A gazdi így vállal felelősséget, a tulajdonos pedig biztos lehet abban, hogy ha mégis probléma adódna, azt fedezi a nála lévő pénzösszeg.

Minden esetben azt ajánlom az érdeklődőknek jöjjenek el, nézzék meg a lakást és ha megfelelőnek tartják egyeztessünk a tulajdonossal. Ez persze azt jelenti, hogy vállalják az esetleges visszautasítás kockázatát. Számomra a legfontosabb, hogy megfelelő bérlőt találjak a tulajdonosnak, nem hozhatom kellemetlen helyzetbe magamat. Ezért csak akkor történnek meg ezek a látogatások, ha valós esélye van az „egymásra találásnak”.
Sőt, hezitálás helyett elmegyünk „családlátogatásra”, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi körülmények közt keressük fel a bérlőjelöltet, saját tapasztalatot gyűjtve az életmódjáról. Telefonon mutatni néhány képet a kis kedvencről nem ugyanaz, mint „élőben” szemrevételezni 😊

Van, ahol biztosan tudom, nem lehetséges – ott nem kísérletezem. Volt olyan lakásom, ahol a tulajdonos belement volna, DE a társasház SZMSZ-e tiltotta a házi-kedvencek belépését a házba – még vendégségbe se jöhettek! Ez mondjuk egy abszurd helyzet, de ilyennel is lehet találkozni.

És ha már extrém eseteknél tartunk 😊.
Egyszer egy 5. kerületi társasházba költözött be boldogan egy fiatal olasz pár 11 (tizenegy!!) szebbnél szebb különleges cicával!

És volt érdeklődőm, aki a törpekecskéit hozta volna egy Gellérthegyi villalakásba…